Tóth II. József nagyszerű jelleméről sokat elmond, hogy egész pályafutása alatt a Csepel labdarúgója volt, ami manapság szinte elképzelhetetlen. Hiába próbálták többször is elcsábítani más csapatokba, ragaszkodott a Csepelhez. Összesen 296 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 78 gólt szerzett. A legnagyobb sikert klubcsapatában az 1958–1959-es idényben érte el, amikor bajnokságot nyert.
A magyar labdarúgó történelem legfényesebb időszakában 12 alkalommal szerepelt a válogatottban. Ezeken a fellépéseken 5 gólt szerzett. Az 1954. május 23-án megrendezett angolok elleni, népstadionbeli 7:1-es mérkőzésen is pályára lépett, és gólt is szerzett. Tagja volt az 1954-es svájci világbajnokságon részt vevő ezüstérmes Aranycsapatnak: az NSZK elleni 8–3-as, és a brazilok elleni győzelemnek is aktív részese volt – a németek ellen gólt is szerzett. A svájci világbajnokságra csak úgy engedték ki, hogy nem utazhatott vele a felesége és a lánya.
Borbély Lénárd elmondta: „a sportot és labdarúgást szerető polgármesterként megtisztelő számomra, hogy részese lehettem annak, hogy Tóth II Józsefnek, ’Bozsi bácsinak’ Csepel díszpolgára elismerést adományozhattam. Németh Szilárd országgyűlési képviselő közbenjárásának köszönhetően később Budapest díszpolgára is lett.” A csepeli labdarúgó legenda egész élete Csepelhez kötötte, a halhatatlanság felé vezető utat itt járta be. A sikerek és a dicsőség ellenére megmaradt szerény és tisztességes embernek. „Amikor beszélgettünk, azt kérte, hogy csináljunk Csepelen jó focit. Megígértem, hogy erre törekszünk, ezen vagyunk” – mondta a polgármester.
Borbély Lénárd megemlítette, hogy november 25-én, az angol labdarúgó válogatott ellen 1953-ban vívott emlékezetes mérkőzés napján, amelyen a magyar csapat a Wembley-ben 6:3-ra verte Angliát, teljes alakos bronzszobrot állítanak fel a Béke téren. A bronzszobor a két csepeli legendát, Czibor Zoltánt és Tóth II Józsefet ábrázolja majd.
